Azt hittem, mindig is túlérzékeny voltam...
kiderült, csak senki nem tanított meg kezelni az érzéseimet.
2026. április 15.
Gyerekkorom óta ezt hallottam:
„Ne vedd ennyire a szívedre!”
„Túlreagálod.”
„Másoknak ennél nagyobb gondjaik vannak.”
Egy idő után én is elhittem.
Hogy valami baj van velem. Hogy gyenge vagyok. Hogy nem tudom kezelni a dolgokat úgy, mint mások.
Felnőttként ez úgy nézett ki, hogy állandóan agyaltam. Hétköznapi szituációkat elemezgettem újra és újra.
„Miért mondta így?” „Biztos haragszik rám.” „Elrontottam valamit?”
Egy apró megjegyzés, egy arckifejezés, egy elmaradt válasz… és már elindult a spirál.
Nem tudtam kikapcsolni. És a legrosszabb az volt, hogy ezt kívülről senki nem látta.
Kifelé mosolyogtam. Dolgoztam. Tartottam a frontot.
Belül viszont teljesen kifáradtam.
Amikor elkezdtem pánikszerűen reagálni bizonyos helyzetekre – egy e-mail, egy konfliktus, egy váratlan kérés – akkor jöttem rá, hogy ez már túlmutat az érzékenységen.
Ez kimerülés volt.
És a legijesztőbb az volt, hogy nem volt kontrollom. A gondolataim jöttek – és vittek magukkal.
Ekkor hallottam először a Nara Fejlesztő Központról.
Nem azt mondták, hogy „tanuljak meg pozitívabban gondolkodni”.
Nem is azt, hogy „engedjem el”.
Az első alkalmon a pszichológusom csak annyit kérdezett:
„Tudnád most megnevezni, milyen érzés van benned? Ne gondolat – érzés.”
Megálltam. És nem tudtam válaszolni.
Ez volt a felismerés.
Én nem tudtam azonosítani az érzéseimet. Csak azt éreztem, hogy rossz. Hogy sok. Hogy túl vagyok terhelve.
De hogy az félelem? Szégyen? Szomorúság? Harag?
Fogalmam sem volt.
A Nara egyedi működési mechanizmusa
A legtöbb helyen a gondolatokra koncentrálnak. Hogy mit gondolsz, hogyan gondolkodsz, milyen „minták” alapján.
A Nara viszont az érzelmi tudatosságra épít.
Ez azt jelenti, hogy megtanítanak felismerni az érzéseidet, nevén nevezni őket, és megtapasztalni anélkül, hogy elárasztanának.
Ez egy módszer, amit a pszichológusaik használnak – nem elmélet, hanem gyakorlati folyamat.
Megtanultam például különbséget tenni aközött, hogy „félek attól, hogy valami baj lesz”, vagy „zavart vagyok, mert nincs elég információm”.
Ez apróságnak tűnik, de nekem mindent megváltoztatott.
Mert ahol pontosan tudod, mit érzel – ott már nem vagy kiszolgáltatva neki.
4 hónap után…
Nem lettem hirtelen „higgadt”. Nem múlt el minden túlgondolás.
De már nem hiszem, hogy baj van velem.
Megtanultam megfigyelni, mi történik bennem. Nem kell azonnal reagálnom. Nem kell elnyomnom.
Ez a tér, amit a Nara adott, felszabadított.
És most először érzem, hogy én irányítok – nem az érzéseim helyettem.
Neked szól, ha…
– gyakran túlreagálod a dolgokat, és utólag bűntudatod van
– folyamatosan pörög az agyad, de nem tudod leállítani
– úgy érzed, túlérzékeny vagy, és ez fárasztó
– szeretnéd végre megérteni, mi zajlik benned, nem csak elfojtani
A Nara nem „jobb gondolatokat” ad.
Hanem eszközöket az érzelmi önszabályozáshoz.
Több pszichológus, egy közös szemlélettel:
az érzelmek megértésén keresztüli felszabadulással.
Ne gondold, hogy túl érzékeny vagy.
Lehet, hogy csak még senki nem mutatta meg, hogyan értsd meg az érzéseidet.
És azóta más emberként reagálok – de még mindig önmagam vagyok.
Csak végre tudom, hogyan legyek jól is vele.
