Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Az édesanya, az édesapa vagy (ha a gyerek már közösségbe jár, például bölcsődébe, óvodába, iskolába) a pedagógus előbb-utóbb észreveszi az árulkodó jeleket. Visszajelzéseket kapunk, hogy valami nem „stimmel”. Minél korábban észleljük a bajokat, annál hamarabb el lehet kezdeni a fejlesztést és kevés idő elteltével eredményeket érhetünk el.

Gondoljunk csak bele, mire két-három éves, bölcsődés korú lesz a gyerek, a szülők egyre nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, vannak meglátásaik. Ezekre kell és lehet támaszkodni. Később aztán még szembetűnőbbek a változások. Iskoláskorban megjelenhetnek a teljesítménykényszerrel kapcsolatos nehézségek, előtérbe kerül a szorongás, a tanuláshoz fűződő módszerek nehézkes elsajátítása, több szociális kérdés. Majd a korai kamaszkornál középpontba helyeződik a „tudás hiánya”: miképpen lehet kialakítani a társakkal és a szülőkkel megfelelő kapcsolatot.

A fejlesztő központunkban először szülői konzultációt tartunk a tapasztalatokról, megpróbáljuk tisztázni, hogy egészen biztosan csak a gyermekkel van probléma, vagy esetleg az anya, az apa is hozzájárul ehhez. A másodikon már a szülő és a gyermek is részt vesz, itt a szakemberek megtapasztalhatják, milyen a személyes kapcsolatuk, az egymáshoz való kommunikációjuk. Az ezt követő három alkalommal (hetente egyszer) csak és kizárólag a gyermek vesz részt a foglalkozáson.

Mivel akár csak az életkorukból adódóan is különbözőek a gyerekek, s nem mindenki oldódik fel egykönnyen, a foglalkozásokon például rajzolással, gyurmázással, bábozással segíthető a bizalom kiérdemlése. Ám annak érdekében, hogy könnyebben menjen ez a folyamat, a szülőnek is szerepe van. Érdemes megbeszélni otthon, hogy milyen problémákat, jeleket észleltünk. Fontos tudatni, hogy a jó szándék vezérel minket, segíteni szeretnénk, s felvázolhatjuk, hogy szakemberhez fordulva „hova szeretnénk eljutni”. Közösen, együtt.