Nincs mese, fel kell készülni lelkileg, hogy a gyerek „krokodilkönnyekkel” próbál minket meggyőzni reggel, hogy sokkal jobb lenne neki, ha otthon maradhatna. Ne teremtsük le, mert ellenkezik, próbáljuk meggyőzni, érezze a hanglejtésünkben a nyugodtságot. Persze, ezt könnyű így leírni, de a tapasztalat az, ha idegesek vagyunk, akkor a gyermek is az lesz. Rendkívül fontos az őszinteség: napközis gyereknek soha ne mondjuk, hogy ebéd után megyünk érte, de az sem jó, ha azzal búcsúzunk tőle, hogy „egy kicsit most az oviban maradsz, de hamarosan itt vagyok”.

Mindennek van oka, s ezért írtuk fentebb, hogy nem szabad félvállról venni a jelzéseket. Ha korábban szívesen ment oviba, suliba a gyereke, de most hirtelen megváltozott a viselkedése, eddig jól aludt, de most többször felébred, bepisil álmában – ezeknek mind-mind valamilyen okuk van. Beszélgessünk a gyermekünkkel, próbáljuk megtudni, mi a probléma, gyengéd szavakkal, ölelésekkel, közös programokkal igyekezzünk oldani a bennük lappangó feszültséget. Igazodási, biztos pontot jelent a gyereknek, ha tisztában van vele, hogy az óvoda vagy az iskola után mi a (közös) program, például mozizás, játszóterezés, fagyizás, vásárlás, satöbbi.

A kicsikben lévő feszültség oldása roppant fontos, legyünk valódi partnerek, s akkor a reggelek is „simábbak”, hisztimentesebbek, lazábbak lesznek.