A gyermekkor tanulási időszaknak is felfogható – kislánynak, kisfiúnak, édesanyának, édesapának egyaránt. Rengeteg problémával kell megküzdenie „mindkét oldalnak”, többek között olyan érzelmi megingásokat kell kezelni, mint a harag, a düh.
A gyermekkor maga a folyamatos változás. Különböző fejlődési szakaszokban, életperiódusokban más és más nehézségekkel találkoznak a lányok, a fiúk, s ahogy a felnőtteknél megfigyelhető, akadnak, akik könnyebben veszik az akadályokat, mások nehezebben. Minden életkori szakasznak megvannak a maga jellegzetességei, de kialakulhatnak lelki és testi gondok, különböző, például szorongásos, magatartási, viselkedési, alvási, önértékelési tünetek, jelentkezhetnek iskolai, serdülőkori, kommunikációs panaszok.
A gyermek- és a felntőtterápiát alaposan el kell választani egymástól. Amíg az idősebb korosztálynál a mély beszélgetéseken van a hangsúly, a fiatalabbaknál a gyermekpszichológus a kislányokkal és a kisfiúkkal igyekszik biztonságot jelentő kapcsolatot, családias légkört kialakítani, az életkornak megfelelően játékokkal, tesztekkel, feladatokkal feltárni, hogy mi áll a problémák hátterében.
A gyerekeknek segítség kell, egyszerűen nem tudnak egyedül megküzdeni a problémáikkal. És ki másra számíthatnának elsősorban, mint anyára vagy apára? Sokszor megfelelően jelezni sem képesek, viszont a korábban nem tapasztalt furcsa tünetek (például lelkiállapot-változás, szokatlan kommunikáció, szorongás, dühöngés, testi jelek, fájdalom, satöbbi) felhívhatja a szülő figyelmét arra, hogy valami baj van
