Amennyiben nem kap megfelelő segítséget a gyerek, a tüneteket kiváltó nehézség(ek) mellett már a testi fájdalmak, az elváltozások miatt is szoronghatnak. És egyre nehezebbé válik a kiváltó ok(ok) megtalálása.

Mit tehet a szülő, hogy enyhítse a gyermeke gondjait, támogassa és megoldást találjon, kínáljon a problémákra?

Fontos, hogy teremtsük meg a gyermek számára a (személyes) biztonságát, alakítsunk ki körülötte kiszámítható, nyugodtságot árasztó körülményeket. Próbáljuk mérsékelni a saját szorongásunkat. Amennyiben azt látja a gyermek, hogy anya vagy apa túl sok helyzetet ítél veszélyesnek és ezért pánikroham alakul ki, az úgynevezett modellkövetés, a szülői reakciók utánzása miatt ő is hasonlóképpen cselekszik majd. Ha túlaggódunk bizonyos szituációkat, az fokozhatja a gyerek szorongását.

Muszáj mértéktartónak lenni, fogalmazzunk úgy, lényeges, hogy „középen foglaljunk helyet”. Nem szabad elbagatellizálni, egyetlen kézlegyintéssel elintézni szituációkat. A gyermek ilyenkor úgy érzi, nem tudja magát kellőképpen megértetni az anyukájával vagy az apukájával, képtelen kifejezni, mi az ő problémája, s így szorongás léphet fel nála. Ugyanakkor a túlzott megerősítés sem jó, mert növeljük az észlelt baj nagyságát, jelentőségét, s a gyermek úgy gondolja, még komolyabb a gond, mint azt korábban hitte.

Az idegrendszer érettségének, az életkornak megfelelően képes ingereket befogadni egy gyermek. Ha túl sok hatás éri egyszerre, olyan környezet veszi körül, amely rengeteg ingert tartalmaz, egyszerűen nem tudja feldolgozni, s bizony szorongás alakulhat ki. A gyermek általában több mindent észlel, mint a szülő gondolja. Amennyiben ezek nem feldolgozhatóak a számára, szorongást válthatnak ki.