Miért nem mesél a gyermek arról, mi történt az iskolában?

A gyermek elzárkózása nem feltétlenül jelent problémát – de a tartós csend, szorongás vagy visszahúzódás figyelmeztető jel lehet.

„Mi történt ma a suliban?” – hányszor és hányszor címezték nekünk a kérdést a szüleink, s tegyük a szívünkre a kezünket, szülőként mi is megtesszük/megtettük már számtalanszor. Ám nem mindig érkezik válasz a gyermekünktől: ennek több oka is lehet, akár a nap végén tetőző szellemi és fizikai fáradtság, de ha több alkalommal, akár folyamatosan megismétlődik, hogy nincs értelmezhető felelet, akkor érdemes segítséget kérni – forduljon bizalommal a NARA Fejlesztő Központ felkészült szakembereihez, egészen biztosan van magyarázat és megoldás a felvetődő problémákra.

Az iskola nagyon leterheli a gyerekeket, így nem meglepő, ha estefelé, amikor összegyűlnek a család tagjai, már nincs kedvük beszélgetni, s elintézik egy „semmi” vagy egy „minden jó volt” válasszal a sulis kérdést. Ez abszolút természetes, s igyekezzünk megértőek lenni: a lányunk, a fiunk egész nap szigorú szabályok közé volt szorítva, próbált szocializálódni, éppen ezért inkább kikapcsolódna, nem mindig szeretné újra átélni, feleleveníteni a történteket. Otthon biztonságban érzi magát, és végre ellazulna.

Szögezzük le: a hátralépésnek, az elzárkózásnak pszichológiai és gyakorlati okai is lehetnek.

Túl bonyolultnak találja az érzéseit, valami esetleg zavarja, de még ő maga sem tudja megfogalmazni egyelőre, hogy mi a baj. Egész egyszerűen nem találja érdekesnek mindazt, ami vele történt, de az is lehet, hogy az átlagosnál zárkózottabb típus. Elképzelhető, hogy a szülői időzítés nem megfelelő. Beszáll a gyerek az autóba, kilép az iskolakapun vagy belép az ajtón, s ha rögtön nekiszegezzük a kérdést, bizony azt sem tudja, hol kezdje a „mesélést”. Annyi minden történ(hetet)t vele, hogy le kell ülepedjenek benne az ingerek, a sztorik.

Annak érdekében, hogy minél előbb és könnyebben megnyíljon a gyerek, mi, szülők is sokat tehetünk. Ne „kikérdezzünk”, hanem érdeklődjünk. Irányítsuk úgy a beszélgetést, hogy a gyermek magától kezdjen el mesélni. Oldjuk a hangulatot, akár elevenítsük fel a velünk történteket, a jó és a rossz pillanatokat – nyilvánvalóan a gyermek életkorának és érettségének megfelelően. Kerüljük az unalmas, általános kérdéseket, amelyek közé tartozik például a „Mi történt ma az iskolában?” jellegű is. Próbáljunk specifikusabban érdeklődni: „Mi volt a legjobb/a kevésbé jó a mai napodban?”, „Mi volt az ebéd?”, „Történt valami vicces ma veled?”, „Volt, ami meglepett téged?”„Írtatok dolgozatot/feleltél valamiből?”, „Mit és kivel játszottál a tanulás után a napköziben?”, satöbbi.

Azt is vegyük figyelembe, ahogy idősödnek a gyerekek, egyre inkább kialakítják a szülőktől független kis világukat, amelynek bizony nem az összes részletét, élményét akarják megosztani anyával vagy apával. Ez is egy teljesen egészséges fejlődési szakasz a felnőtté válás útján. A gyerekek nagyjából kétéves koruktól igyekeznek fokozatosan önállóbbak lenni, s kamaszkorra jutnak el oda, hogy az érzelmeikkel, az emberi kapcsolataikkal igyekeznek egymaguk boldogulni. Egyszerű példákra gondoljunk: rosszul sikerült a dolgozat, konfliktus volt a tanárral, szerelem okoz szomorúságot vagy éppen örömöt. A gyermek félénk, nem tudja, mi lesz a szülő reakciója, éppen ezért ezeket az információkat megtartja magának.

Ám ha a gyermek tartósan, túlzottan vagy hirtelen elzárkózik, láthatóan szorong, az bizony jelzésértékű is lehet. Érdemes finoman utánajárni, hogy esetleg iskolai konfliktus, tanulási nehézség, magánéleti, akár fel nem ismert családi probléma áll-e a háttérben. Bár arról beszélünk, a gyerek nem mindig nyílik meg, azért szüksége van arra, hogy meghallgassák, s ki mástól várhat megoldást a gondjaira, mint a szüleitől. Ugyanakkor a „megnyíláshoz” meg kell találni az arany középutat: nem faggatni kell, hanem érdeklődni.

Ne feledjük, minden gyermek más és más karakter, a türelem, a szeretet, valamint az odafigyelés elengedhetetlen ahhoz, hogy megnyíljanak.

Időpontfoglalás

Foglalna időpontot vagy kérdése lenne?
Várjuk jelentkezését az alábbi űrlap segítésével.

1. Időpontfoglalás online vagy a kapcsolati űrlap segítségével

2. Időpont megerősítése

3. Foglalkozás a fejlesztő központunkban

Átlagosan 2 munkanapon belül

vagy az alábbi kapcsolati űrlap segítségével

További tartalmak

cerebrális parézis

Konduktív pedagógia – Fejlődés a mozgás erejével

A konduktív pedagógia a test és az elme, az agy fejlesztése egyszerre. Egy olyan komplex módszer, konduktor felügyelete mellett végzett mozgásterápia, amely idegrendszeri eredetű mozgás- és tanulási nehézségekkel küzdő, de akár ép gyerekekre is fókuszál. A NARA Fejlesztő Központ szakemberei a foglalkozásokkal komplexen hatnak a figyelemre, az érzelmi és a szociális készségekre, s elősegítik a napi élethelyzetekben való helytállást.

Elolvasom a cikket »
Beszédfejlesztés

Hogyan működik a gyermekterápia (Logopédia)

A logopédus a beszéd- és a nyelvi készségek fejlesztésében, fejlődésében tud segítséget nyújtani. A NARA Fejlesztőközpont szakemberei a foglalkozások alatt élvezetes, játékos, akár vicces, sokszínű módszerekkel igyekeznek segíteni a problémákon.

Elolvasom a cikket »
házasság megmentése

Párterápia: hogyan menthető meg a válságban lévő kapcsolat

Az életünk velejárója, hogy nem vagyunk/lehetünk mindig a csúcson, hullámvölgyek és hullámhegyek nehezítik a mindennapjainkat. A legtöbbször „lendületből” legyőzzük az akadályokat, de akadnak olyan problémák, amelyek megoldásához elengedhetetlen, hogy megosszuk a gondjainkat valakivel, aki nem csak meghallgat, de tanácsot is tud és képes adni a hogyan továbbhoz.

Elolvasom a cikket »
Scroll to Top