A gyerekeknek még tanulniuk kell, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket, s ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy ebben segítséget nyújtsunk. A dühöt, a haragot szabályozni és megfelelő mederbe kell terelni, s nem utolsó sorban, muszáj figyelnünk a kiváltó okokra.

Számtalanszor előfordul, ha nem kap meg valamit a gyermek, akkor agresszivitással, a dühének száz százalékos kimutatásával próbálja a tudtunkra adni, cseppet sem elégedett a kialakult helyzettel. Ez a dühkitörés fokozottan jellemző arra az időszakra, amikor a kisfiú, a kislány nem aludta, nem pihente ki magát, fáradt. Ilyenkor még nehezebb az indulatainkon úrrá lenni.

Fontos, hogy a szülő igyekezzen megőrizni a higgadtságát, a türelmét, még ha ez sokszor egyáltalán nem egyszerű, hiszen apa vagy anya idegei sincsenek kötélből. Viszont, amennyiben a felnőtt nyugodt és következetes marad, a gyermek előbb-utóbb megérti, a dühroham nem vezet eredményre.

Ahogy a felnőttek sokszor az ismert sztárokra, példaképekre szeretnének hasonlítani, a gyerekek is gyakran utánozzák a szülőket, a viselkedésüket, a gesztusaikat. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy jó példával járjunk elöl, mutassuk meg, miképpen kell kezelni a saját dühünket. Rajtunk múlik, hogy a gyermekünk megtanuljon problémákat megoldani, hogy képes legyen csökkenteni a frusztrációt, elnyomni az agressziót.

Tanítsuk meg a gyermeket az érzelmek felismerésére és kifejezésére. Értessük meg vele szép szavakkal, hogy a düh egy érzelmi kifejezésforma, ugyanakkor van más mód is arra, hogy a beszélgetőpartnerünkkel tudassuk, másképpen gondolkodunk történésekről, élethelyzetekről. Játékos megoldásokkal, különböző tevékenységekkel segíthetünk a frusztráció, a konfliktusok kezelésében.