Fontos tisztázni, hogy a beszédfejlődést több minden befolyásolhatja. Például hallás nélkül egyszerűen nincs beszéd, ahogy a hangképzés szerveinek is muszáj kialakulniuk, de a központi idegrendszer megfelelő működése ugyancsak elengedhetetlen.

Talán nem is gondolnánk, de a gyermekek egymás között kialakíthatnak egy nem nyelvi kommunikációt, amely viszont késlelteti a beszéd kialakulását. Azoknál a kislányoknál és kisfiúknál, akik a szokásosnál hamarabb kezdenek el járni, más ütemben zajlik a beszédfejlődés, de az is jól megfigyelhető, hogy a fiúk általában szégyenlősebbek, azaz nehezebben kezdenek el megszólalni, mint a lányok.

Aztán roppant fontos, hogy a szülők miképpen kommunikálnak a gyermekeikkel, s bizony a közvetlen környezet (harmonikus vagy kifejezetten rossz), a lelki egyensúly is befolyásolja, hogy ki, mikor kezd el beszélni, illetve a fejlődési folyamat milyen ütemű.

A gyermekek, mielőtt elkezdenek „gügyögni, gagyogni”, majd szavakat formálni, aztán folyamatosan beszélni, felfedezik a hangokat, lesik, figyelik, hogy a szülők miképpen ejtik ki a szavakat. Kialakulnak bizonyos mérföldkövek, s ezek befolyásolják a későbbi kommunikációt.

Az első három hónapban a kisbabák sírnak és gügyögnek, ha meglátják apát vagy anyát akkor mosolyognak, s felismerik a szülők hangját.

A negyedik és a hatodik hónap között hallatják a hangjukat, cuppognak, gagyognak, nevetnek, ha tetszik nekik valami, s eltérő módon sírnak, ha különböző problémájuk, fájdalmuk van. Mindezek mellett a hangok irányába tekintenek, értelmezik a hanglejtéseket, a zene iránt roppant mód érdeklődőek.