Mi a baj a gyerekkel? Az életkorából adódóan szétszórt és ezért köti le kevés ideig bármilyen program? Vagy lehet, nagyobb a baj és esetleg figyelemzavarral küszködik, forduljunk orvoshoz, mert lehet, hogy az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) tüneteit produkálja? A kettő elválasztásához azt kell nézni, hogy a tünetek mennyi ideig tartanak, milyen erősek, okoznak-e gondot a mindennapokban, például az iskolában vagy a különböző közösségben. Ám ha fejlődési problémákat tapasztalunk, mindenféleképpen érdemes felkeresni egy szakembert – a NARA Fejlesztő Központ bővítette szolgáltatásait, autizmus és ADHD szűrőcsomagot is kínál, amely szülői konzultációból, strukturált kérdőívek kitöltéséből és azok kiértékeléséből, visszajelzésből és javaslattételből áll.

Mi az ADHD?
Egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelynek fő jelei a nehéz koncentráció, a túlzott mozgás (hiperaktivitás) és a hirtelen, gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás). Ez az állapot gyermekkortól kezdve kíséri az embert, és gyakran felnőttkorban is megmarad, de megfelelő segítséggel jól kezelhető.

Nyilvánvaló, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, de érdemes foglalkozni az intő jelekkel. Az átmeneti szétszórtság valójában természetes, hiszen a kisgyerekek számára minden új, hiába foglalkozik valamivel, egyik pillanatról a másikra „válthat”, s már valami más, a számára még érdekesebb elfoglaltságra koncentrál. Viszont, a tartós, minden területet átható figyelemhiány szakmai segítséget igényel.

Az életkori sajátosság jellemzői
Főleg unalmas feladatoknák könnyen előfordul, hogy rövid a figyelmi idő, ami türelmetlenségben, mozgékonyságban jelentkezik. A gyerek már nem tud egy helyben ülni, látszik rajta, nem érdekli a feladat, a játék, a beszélgetés. Egyszerűen megunta, teljesen mással szeretne foglalkozni. Ám az idő múlásával, a fejlődésével arányosan javul az önkontroll, az önuralom, kitolódik a tűréshatár.